Véleményütközésekben és hozzászólásokban gazdag együttlétet hozott a SZEMlélek és a Háló második vitaestje – épp ilyesmi volt a szervezők célja, pláne, hogy sikerült alapvető dolgokban egyetértésre jutni.

Hinni a templomban kell. Hinni a templomban kell? Az ismert frázis utóbbi, kérdő módú változata volt a címe a Bolyki László részvételével zajló fővárosi eseménynek, amelynek kifejezett célja egymás véleményének, akár eltérő nézőpontjának megismerése volt. Ehhez meg is adta az alapot az a tény, hogy a magát bármely ismert történelmi felekezetbe nem besoroló, mégis keresztény zenész-lelkigondozót a katolikus hittanári diplomával rendelkező Gégény István, a SZEMlélek főszerkesztője kezdte faggatni az est kezdetén.

Kiderült: már az sem triviális kérdés, hogy mit értünk, ki mit ért templom alatt. Sokkal színesebb a teljes keresztényi közösség szóhasználatában ennek a kifejezésnek a jelentéstartalma, mint sokan gondolnák. A kőből, fából, bármiféle matériából épült létesítmények mellett ugyanis templomként tekintenek sokan, így László is Isten köztünk való jelenlétére, amely nem elsősorban helyszínfüggő. Élő kövekként épüljetek Isten templomává, hangzott el többször is az együttlét során a szentírási idézet, amelyből fakadóan azt is igyekeztek tisztázni a beszélgetőtársak, hogy mit értünk kereszténység alatt.

Ez a szó sem egyféleképpen értelmezhető, pláne – mutatott rá az egyik résztvevő –, ha kicseréljük a "krisztusi" kifejezésre. Krisztusi Európa, krisztusi Magyarország... Ugye, milyen merész, elgondolkodtató, nem könnyen felvállalható szópárok ebben a formában? Spiritualitás és kultúra azonban nem ugyanaz, így a "keresztény Magyarország" fogalmába igenis belefér Bolyki László szerint, hogy erőszakszervezet védi a törvényes rendet.

Ebből a gondolatmenetből hamar ráfordult a beszélgetés íve a menekülthelyzetre, amely érezhetően mélyen érinti a társadalmat. Egyre érzelmesebb megnyilvánulások kerültek elő, de a személyes, tisztelet hangján zajló párbeszéd elősegítette, hogy megértsük egymás érzéseit, fájdalmait, reményeit.

Az első vitaesthez hasonlóan ezúttal sem, sikerült minden felmerülő kérdésre abszolút igazságot képviselő választ találni: ilyesmire nem is törekedtek az összegyűltek. A közös nevező, egyben zárszó, végkicsengés az lett, hogy igenis mindannyian tehetünk érte, hogy megszentelődjön, krisztusibbá váljon a saját környezetünk. Ha ezt minél többen megtennék, megtennénk, az általunk alkotott élő kövekből épülhetne fel az egyház temploma. Annál inkább valósulhat ez meg, minél jobban, minél többen hiszünk benne. A címre visszautalva: Hinni a templomban? Kell!

Ezúttal sem sikerült (nem is kellett) pár perc alatt elhagyni a Háló Kulturális és Közösségi Központját – immár hagyományosnak mondhatóan személyes beszélgetések, találkozások keretében folytatódott a gondolatcsere, sokáig maradtak még együtt a közös utat kereső résztvevők.

Már lehet regisztrálni az újabb vitaestre, amelynek címe: "Elvész, vagy átalakul a család?" A fő vitapartner Illés-Tóth Anna lesz, aki nem csupán 9 gyermek édesanyja, hanem családterapeuta, ráadásul egy görögkatolikus pap felesége. A vele és András atyával készült közös interjú ide kattintva olvasható, amelyet szeretettel ajánlunk ráhangolódásként.

Az október 12-én tartandó újabb alkalomra IDE KATTINTVA LEHET REGISZTRÁLNI.

Találkozzunk újra, beszélgessünk egymással, keressük közösen a jövőnk felé vezető utat!