A Nemzetközi Olimpiai Bizottság szeptember 13-án limai közgyűlésén hivatalosan is eldöntötte, hogy a 2024-es olimpiai játékokat Párizs rendezheti, négy év múlva, 2028-ban pedig Los Angeles lesz a házigazda.
A NOB német elnöke, Thomas Bach boldogan mosolygott a kamerákba, oldalán egy francia és egy amerikai polgármesterrel. De alighanem ő is pontosan tudja, hogy sok szemetet söpörtek a szőnyeg alá.
A mosoly ugyanis kényszeredett. Ő sem ezt szerette volna. Az ő nevéhez köthető az Agenda 2020, az a program, amelynek nagyon leegyszerűsítve fontos célja (volt?), hogy fenntarthatóvá tegye az olimpiák rendezésével kapcsolatos fejlesztéseket, ezáltal lehetővé tegye, hogy közepes – Budapest méretű – városok is pályázzanak. A fenntarthatóság tekintetében talán lesz előrelépés, de a közepes méretű városok továbbra is csak álmodhatnak. A program önmagában nem volt elég erős.
Thomas Bach a limai döntés után elégedetten nyilatkozott: „Gratulálok mindkét városnak! Ez a történelmi döntés mindhárom érdekelt fél, a két rendező, valamint a NOB számára is győzelem.” Na, ez nem teljesen igaz.
A két rendező valóban elégedett lehet. A nagyok, a gazdagok és erősek megint elérték a céljukat. Franciaország ugyan már két olimpiát is rendezett, de az utolsót 1924-ben. London és 100 év után számukra presztízskérdés, hogy övék legyen az olimpia. Meg is zsarolták a NOB-ot, vagy övék a 2024-es játék – már a 2028-as sem volt kompromisszum számukra –, vagy soha többé nem pályáznak. Ha ezzel Pierre de Coubertin hazája zsarolja a NOB-ot, az, lássuk be, elég erős. Még az sem baj, hogy Párizs a terrorfenyegetettség szempontjából az egyik legkényesebb hely a világon. Los Angelesben is kétszer volt már olimpia, legutóbb 1984-ben(!). Nekik jó a 2028-as időpont is. Végül is üzletről van szó, az amerikai olimpia rendezése ugyanis kizárólag magánbefektetésből megvalósuló, tisztán üzleti vállalkozás, még garanciát sem kell vállalnia az államnak. Ne legyünk naivak: vajon mennyivel nagyobb üzleti érdek Los Angelesben olimpiát rendezni, mint Budapesten?
És ha így van, akkor már nem is csodálkozunk azon, hogy Bach elnök úr véleménye megváltozott. Eleinte ugyanis arról beszélt, hogy
a kettős helyszínkijelölés becsapása lenne azoknak a városoknak, akik a 2028-as olimpia megrendezésén gondolkoznak, becsapása lenne a közepes méretű városoknak, és különben is, az egész az Olimpiai Chartába ütközik.
De ez az érvelés pár hónap alatt elfelejtődött. Erősebbek voltak Párizs és Los Angeles érvei. A NOB válláról is lekerült egy teher, és magának Thomas Bachnak is egyszerűbb így az élete. A mandátuma ugyanis 2021-ben lejár, és maximum egyszer lehet 4 évvel meghosszabbítani, ha egyáltalán pályázik rá. 2023-ban lehet pályázni a 2032-es olimpiára, aminek a rendezési jogát 2025-ben ítélik oda. Azaz neki – és sok más NOB tagnak – már teljesen mindegy lesz. Ha erre gondol Thomas Bach, akkor valóban győztes a NOB is a mostani döntéssel. De ha arra gondolunk, hogy fog-e valaki ezek után pályázni, akkor ez pirruszi győzelem. A szőnyeg alatt ott van ugyanis néhány felülbírált ígéret, pár remek, de mára kényelmetlen szempont, egy-két pont az Olimpiai Chartából, néhány csalódott város és az egész Agenda 2020.
Előbb-utóbb azonban valakiknek újra döntéseket kell hozniuk. 2032 a következő dátum, és persze ne feledkezzünk meg a téli olimpiákról sem, mert ugyanazok a problémák. Vajon miért fog egy város jelentkezni 2032-re? A NOB döntéshozóinak valóban végre kell hajtaniuk azokat a reformokat, amiket az Agenda 2020 ígért, sőt, túl kell mutatniuk rajta, még bátrabbaknak kell lenni, mert az Agenda 2020 elvesztette a hitelét. Nem elég a közepes méretű városok és országaik vezetőit meggyőzni, meg kell győzni a közvéleményt is. Ha újra felvetődik a budapesti olimpia gondolata, akkor nem elég nekünk jobban csinálni a dolgainkat. Kell, de nem elég népszavazást tartani, kell, de nem elég egy átláthatóan működő szervező bizottságot és gazdálkodási mechanizmust kialakítani, szükség van arra is, hogy maga a NOB több segítséget adjon. Nem csak anyagiakban, nem csak feltételekben, hanem még abban is, hogy idejön a NOB elnöke és azt mondja: Magyar emberek! Mi, a NOB azt gondoljuk, hogy ti egy fantasztikus sportnemzet vagytok, remek olimpiát tudnátok rendezni és mi, a NOB, ebben és ebben segítünk nektek.
Ne gondoljuk, hogy 2032-ben ez a város nem lehet akár Budapest is! Gondolhatnánk, hogy a kontinensek vetésforgója miatt csak 2036-ban lesz újra olimpia Európában, de nem biztos, hogy így is lesz. Dél-Amerika és Afrika eleve kiesik, mert egyszerűen nincs alkalmas ország és város. Ausztrália mint kontinens jöhetne a sorban, de mint ország, már kevésbé valószínű, hogy 2000 után megint olimpiát akarnak. Ázsia lehetne még a logikus folytatás, de Peking, azaz Kína 2008-ban nyári olimpiát rendezett, 2022-ben pedig ott lesz a téli olimpia. Japánban, Tokióban lesz a 2020-as nyári olimpia, Koreában pedig a 2018-as téli olimpia. Azaz rövid időn belül négy ázsiai olimpia, ráadásul Kínán, Japánon és Koreán kívül más ázsiai ország nem jön szóba.
Szóval nem is olyan reménytelen, hogy Európa rendezzen 2032-ben. Akár Budapest. Már „csak” a magunk háza táján kell rendet tenni, nekünk is jobban kell csinálnunk a magunk dolgát, hogy mindenki, és valóban győztesnek érezhesse magát! És ne egy szemétkupacra kelljen teríteni az ünnepi szőnyeget.
Gundel-Takács Gábor
