Leginkább kommentek formájában terjed a vírus, amely agytágulást, virtuális lénnyé alakulást, végül zombivá válást eredményez. Szerencsére létezik ellenszere.

Az emberi fej évszázadok óta vita tárgyát képezi. Kezdve onnan, hogyan kerülhetett a helyére és mégis mi található benne. Hogy ki mit és miért és hogyan tárol benne, rendszerezi – vagy sem, és…

Egyesek szerint egy agynak nevezett központ van beleépítve, ezt a többség el is fogadja, bár szabad szemmel a sajátját senki nem nézhette még meg. Ez egy olyan dolog, amit mások állítanak, a különböző gépeikkel és mindenféle elméleteikkel igazolva. Csupa olyan emberek, akik mindig mások fejét nyitogatták, pakolták ki, majd ebből vontak le messzemenő következtetéseket.

Ezért nem egyértelmű, mi is van az ember fejében. Érdemes hát rákérdezni addig, míg az a bizonyos agy még a helyén található. Maga a vizsgálat is élvezetesebb ilyen módon.

Fejünk csodálatos módon ősidők óta nyakunkon ül, mi meg gyakran egymásén, és néha bizony a benne lévő agy eluralkodik a testünkön. Korunk egyik súlyos betegsége a fejben történő agytágulás, amit általában a nagy mennyiségű elmélet bejuttatása okoz. Ha több elmélet megy be a fejbe, mint amennyi a végtagokon gyakorlat formájában távozni tud, akkor agytágulat jön létre. Az agy képes annyira megdagadni, hogy a megnövekedett nyomás miatt az emberi lény hallása és látása is eltorzul. Érzékcsalódásai lépnek fel, s ennek leggyakoribb tünete az, hogy a beteg azt képzeli, mindent tud a világról és mindent ért. A megnövekedett nyomástól folyton bólogat, majd fejét leszegve mindig mást csinál, mint amit állítása szerint tud.

Ez a nem is túl rejtélyes észvész-kórság már az egész világon elterjedt és naponta rengeteg áldozata van. A kór leggyorsabban az interneten terjed, úgynevezett kommentekben, ahol is azok, akik mindenről mindent tudnak – ezt közlik másokkal, akik őket olvasva rájönnek, hogy inkább ők tudnak mindent és így a nagy hadakozásukban tovább fertőzik egymást, állapotuk a másik hatására csak súlyosbodik.

A betegség végső stádiumában az agy oly mértékben tágul, hogy mindenére rálóg a betegnek, aki elveszti a személyiségét, identitását, olykor a nemét is. Egyfajta torz és gyenge avatarrá alakul, így zavaros nevek és képek mögé rejtőzve lesi áldozatait. Tovább fertőz mérgező véleményeivel és kivétel nélkül mindig a központi idegrendszert, s annak főnökét támadja. Az agonizálás évekig is eltarthat, a virtuális térben jól nyomon követhető a betegek kínszenvedése. Nagy valószínűséggel borzasztó körülmények közt élnek, sokszor egy panellakás lepukkant szobájából próbálják enyhíteni a tüneteiket, de sajnos a neten keresztül nem gyógyíthatók.

A betegek az elméletek és információk túladagolása miatt egyszerűen közönyössé válnak, egyfajta zombikká, akik mindenfajta valódi cselekvést képtelenek végrehajtani. Nem képesek csökkenteni az információ mennyiségét, a megnövekedett agyuk még több energiát emészt el. Többet esznek, isznak és minden erejükkel cikkeket, elemzéseket, kutatásokat és véleményeket olvasnak azért, hogy duzzadt vezérlőjüket ellássák.

Olyan ez, mintha egy számítógépen folyamatosan több program lenne nyitva, mint amennyit a processzor optimálisan működtetni tud. A túlterhelés előbb-utóbb károsodást okoz, a visszafertőződés magas kockázata miatt nagyon nehezen lehet kikezelni a betegeket.

E borzasztó kórságnak, mely már világméretű járvány, két komolyabb ellenszere van. Az egyik, hogy felismerve magunkon a tüneteket egyszerűen lekapcsoljuk magunkat a kórságot sugárzó készülékekről, ezzel csökkentjük a vissza- és megfertőződés kockázatát.

A másik egy hatalmas áramszünet...

Szőke Tibor

(Képek forrása: medicalvirtualreality.org, zombieexperiences.co.uk)