Válaszokat keresünk,
párbeszédre hívunk
nyitott szemmel, nyitott lélekkel

Harrach Péter: Tisztelem a pápát, de van, amiben nem értünk egyet
2017. augusztus 04. írta: SZEMlélek

Harrach Péter: Tisztelem a pápát, de van, amiben nem értünk egyet

A migráció kapcsán másként gondolkodik a KDNP politikusa, ám ettől még igazi lelkipásztornak, mélyen hívő embernek tartja a katolikus egyházfőt.

A kereszténydemokrata párt alelnöke a Gondola munkatársának adott interjút, amely ide kattintva olvasható el teljes terjedelmében. Az alábbiakban néhány részletet idézünk a politikus válaszaiból.

harrach1.jpg

Magam katolikus vagyok, tehát tisztelem a mindenkori pápát, annak a közösségnek a fejét, amihez tartozom, és amit szeretek. Ferenc pápa gondolatainak többségét örömmel hallgatom, migrációs kijelentéseinek motívumait is értem, de ebben a kérdésben másként gondolkodom. Ettől még katolikus vagyok, ő pedig tiszteletre méltó egyházfő.

A pápa mélyen hívő ember, aki érti az evangélium tiszta és egyszerű üzenetét. Bátran nekilát az erre rárakódott elemek eltávolításához. Ismeri a világban működő erőket és tudja, hogy ezek kárvallottai mindig a védtelen emberek. Igazi lelkipásztor, aki Dél-Amerikában megtanulta, hogy neki a szegények és szenvedők mellé kell állnia. Ezt tette Argentínában és most ezt teszi Rómában is. Szemében a migráns a hazájában uralkodó viszonyok miatt – legyen az háború, vagy környezeti katasztrófa – segítségre szoruló ember. Ezért melléjük áll. Ennyi.

...mindenkinek el kell ismernie, hogy a beáramló tömegek igen nagy veszélyt jelentenek Európára. Sem a helyi segítés, sem az önvédelem esetében nincs helye alkudozásnak vagy kibúvásnak. Globalizálódó világunk egyetemes felelőssége és a migráció elsődleges indítékának megszüntetése egyaránt a helyi segítség radikális növelését követeli.

Az Unió tisztségviselői a multikulturalizmus elkötelezettjei. A nyugati társadalmak sok tagjában pedig a szekularizáció nyomán keletkezett űrt jobb híján a liberális téveszmék töltötték be. Ma azt látjuk, hogy a valóság kényszerítő ereje elbizonytalanítóan hat rájuk.

(Forrás: gondola.hu, kép: kdnp.hu)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Galamb Dorina 2017.08.04. 16:10:58

Harrach Péter véleménye egy tisztességes és mélyen gyökerező katolikus álláspont szerintem. RESPECT.

barnan 2017.08.04. 23:13:33

"– Ferenc pápa pár héttel ezelőtti Twitter-bejegyzésében úgy fogalmazott, hogy „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól.”. Ez világos, de ha több százmillió vagy milliárd – kultúránkról, társadalmi berendezkedésünkről nem sokat tudó vagy azt elutasító – ember indulna meg a harmadik világból Európába a jobb élet reményében, az a civilizációnk végét jelentené…"

– Mi mindig is a kettős felelősség elvét vallottuk: segítés és önvédelem. A kettőt egyszerre szolgálja a helyben történő segítés, párhuzamosan a határvédelemmel. Az előbbi az emberhez méltó körülményeket, a helyben maradás feltételeit teremti meg. Az utóbbi a saját kultúránkat és családjaink biztonságát védi."

***

Magam nem értem, hogy adott politika/média megnyilvánulások miért nem voltak sokszor egyenesek, sokszor miért nem tényszerűen mutatták és mutatják be a valóságot, miért csak az egyik oldalát világítják meg folyamatosan a problémakörnek, miért riogatunk mindenki ellen, negatív indulatokat keltve, miért mostunk korábban sokszor össze mindenkit, lásd a médiumok felületeit, politikusi megnyilatkozásokat (visszakereshetők)? Ezen úton, eszközökkel, módszerekkel akaratlanul is méregcseppeket adagoltunk a társadalom irányába - lásd társadalom adott részének belső átformálódását. Azt gondolom, hogy ezek nélkül is lehetne kezelni a problémakört, pontosabban ezek nélkül kellene kezelni azt.

Vajon Jézus mit tenne és tett volna helyünkben?

S Jézus mit mondana Ferenc pápa ezen mondata helyett? "a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek távol a szegénységtől, éhezéstől, háborútól." Hiszem, hogy ugyanazt, amely nem függene azok számosságától sem. Jézus mindenkiért áldozta életét, nem limitálta ezen irányba sem a számosságot.

A pápa Krisztus földi helytartójaként Jézust képviseli, tisztelet irányába, mert közel hajol Krisztushoz, a rászorulókban is rámutat Jézusra, a lelkek számára egyben a helyes irányba mutat ahhoz, hogy azok Isten országát építsék magukban, hogy az üdvösség irányába haladjanak.

Adott kommunikációk sokszor azon irányba sugallanak, hogy a pápa a korlátlan befogadást támogatja, folyamatosan, ami sokakat megvezet. A bölcs megoldás az lenne, amit a pápa úgy fogalmazott meg kb., Ne arra figyeljenek amit mások szerint gondolok, hanem amit mondok.

Ferenc pápa:
"...feltétlenül szükség van arra, hogy az elvándorlók származási országaiban szembenézzenek a kivándorlás kiváltó okaival. Első lépésként ez megköveteli, hogy az egész nemzetközi közösség felvállalja a menekülésre kényszerítő konfliktusok és erőszakos cselekmények felszámolását. Ezen kívül szükséges egy hosszú távú tervezés, amely képes megfelelő programokat kidolgozni a nagy igazságtalanságoktól és instabilitástól sújtott területekre vonatkozóan, hogy ott is mindenkinek biztosítani lehessen olyan komoly és valódi fejlődést, amely elősegíti minden gyermeknek, az emberiség reménységeinek javát."

Kezelni kell tehát egyrészt a migráció okait. S a párhuzamos eszközök halmazából akár ha a rászorultak befogadására térünk ki, mint segítő lehetőségre, ott milyen gondolatokat fogalmaz meg?

"Nem arról beszélek, amikor valaki saját hazájából külföldre emigrál: ennek a munkahiány az oka. Világos, hogy kívül keresnek munkát. Ez helyi probléma, kicsit benneteket is érint… Most azokról beszélek, akik hozzánk jönnek: háborúktól, éhségtől menekülnek. A probléma ott van. És a probléma miért ott van? Mert azon a földön kizsákmányolják az embereket, kizsákmányolják a földet, kizsákmányolás folyik, hogy több pénzt keressenek. Világméretű problémákkal foglalkozó közgazdászokkal beszéltem, akik látják ezt a problémát, azt mondják: be kell ruháznunk azokban az országokban; ha beruházunk, lesz munkájuk, és nem kell kivándorolniuk. Csakhogy ott háború folyik! Törzsek közti háború, ideológiai háborúk vagy mesterségesen keltett háborúk, ebből élő fegyverkereskedők által kirobbantott háborúk...

Hogyan cselekedjünk? Úgy vélem, mindegyik országnak magának kell látnia, hogyan és mikor: nem mindegyik ország egyforma; nem mindegyik országnak vannak ugyanolyan lehetőségei. Igen, de megvan a lehetőségük, hogy nagylelkűek legyenek! Nagylelkűek mint keresztények. Nem tudunk beruházni ott, de azok számára, akik jönnek… Hányat és hogyan? Nem lehet általánosan érvényes választ adni, mert a befogadás függ minden ország helyzetétől, és a kultúrától is. De biztosan sokat lehet tenni. Ott van például az imádság: hetente egyszer szentségimádáskor imádság azokért, akik zörgetnek Európa kapuján, és nem tudnak bejutni. Némelyeknek sikerül, másoknak nem … abszolút a befogadásra nyitott szív. Ez az abszolút! Az imádsággal, a közbenjárással megtenni a tőlem telhetőt."

barnan 2017.08.04. 23:13:52

(Az sem tartom helyes lépésnek, hogy a társadalom felé olyan megnyilvánuláshalmazt nevezünk ki példamutatónak, amelyek között Ferenc pápa személyét amortizáló megnyilvánulások sorakoznak, helyette viszont helyes lépésnek tűnik az indulatokat keltő, megosztottságot erősítő, egyházfő ellen hangoló megnyilvánulások ellen való kiállás.)

barnan 2017.08.05. 11:16:54

Eszközeink, módszereink, szavaink, viszonyulásaink és azok következményei

Mindegy lenne, hogy a keresztény mikor, mit mond, hogyan tesz, a szavak elillannának következmények nélkül? Érték-e az egyenesség, hitelesség, az igazság képviselete, az őszinteség, világosságban járás? Ezen értékek képviselete mellett vagy ezek figyelembevétele nélkül kell a kereszténynek megnyilvánulnia?

"... a szavunk áldás is lehet, és átok is. Ki ne emlékezne egy olyan szóra, ami döntőmódon elősegítette valami problémában, vagy megnyugtatta, békét adott a lelkének? Vagy egy olyan szóra, ami miatt egy fájó nyílhegy beletörött az életébe, és ma is karcolja a lelkét? Ó, mennyi mindenféle bajt, fájdalmat tudunk okozni szóval! Szavakkal, halkan, suttogva továbbadott szavakkal. - Azt mondta valaki, - nem fontos, hogy ki, és azután folyik a szó. Meg sem lehet állítani. Megy tovább szájról-szájra. Elhiszik az emberek, és az így okozott kár jóvátehetetlen.
Családi kötelékek szakadnak szét, barátok távolodnak el egymástól, házasságok bomlanak fel, emberi életek mennek tönkre... Micsoda hatalma van a szónak! Áldás, öröm árad szét, ahol egy szót szól valaki. És mi van a családi vihar, a veszekedés, a gyűlölet mögött? Szó, szavak, mindig újra szavak, mérgezett, kígyóként tekergőző, halált hozó szavak. Beszéd. Igen, a szó nemcsak hang, nemcsak pára, ami elszáll, hanem a szó hatalom. A pokol kapui szavakra nyílnak meg és szavakra zárulnak be. Áldás és átok, élet és halál van a szavakban, mint valami titokzatos edényekben.

Érthető hát, ha Jézus ennyire komolyan veszi a beszédet, a szavainknak a tisztaságát, szentségét, igaz voltát. Minden képmutatástól, kétértelműségtől, hazugságtól való mentességét. Mert a szó hatalom. Az igaz szó is hatalom, meg a hazug szó is hatalom. Az igaz szóban mennyei erők működnek, a hazug szóban pedig gonosz erők, sátáni pokoli tüzek égnek...

És ez a világ bizony tényleg tele van mindenféle hazugsággal. Mint a hínár, szövi be a hazugság az egész életet. Ezért van az, hogy bizalmatlanok az emberek egymás iránt, nem hisznek igazán egymásnak. Már eleve számolnak azzal, hogy a szavak akarnak valamit, hogy valójában nem úgy áll a dolog, ahogyan elmondja valaki, az igazság valahol a szavak mögött bujkál. Annyira megszokottá vált már az apróbb-nagyobb hazudozás, füllentés a mindennapi életben, hogy azt hisszük, talán nem is lehetne nélküle megélni. Lehet ebből a hínárból kikecmeregni? Meg lehet azt egyáltalán valósítani, amit Jézus mond, hogy “legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem” (Mt 5,37)?

Nos, ezért olyan kimondhatatlan nagy nyereség az, hogy a mi keresztyén hitünk középpontjában olyan Valaki áll, Jézus Krisztus, Aki kristálytiszta és abszolút igaz, Akinek a lelkébe belenézhetünk és semmi egyebet nem találunk benne, mint százszázalékos őszinteséget, egyenességet és igazságot. Akinek minden kimondott szavára rátehetjük az életünket, nemcsak ezt a földit, hanem az örökkévalót is. Ő az egyedüli, Aki felette áll minden hazugságnak, Aki az igazság forrása, őre, érvényesítője, Aki maga az igazság. Aki éppen azért jött az emberi életbe, hogy mi, akiket húz lefelé, fogva tart az a bizonyos hínár, a hitünkkel belekapaszkodhassunk a testté vált igazságba, hogy megragadhassuk, mint a hullámok között süllyedő Péter, a felénk nyújtott isteni mentőkezét, és engedjük, kérjük, hogy mentsen ki bennünket a hazugságból, emeljen felül minden hazugságon az igazságba." [Joó Sándor lelkipásztor]

Vajon ha Jézus útját járjuk, nem lehetséges, hogy ott olyan erők, kegyelmek nyilvánulhatnak meg, amelyek túltesznek azon út lehetőségein, amely alternatív utat a magunk elgondolásai célravezetőbbnek tartanak? Biztosan magunk emberek látunk élesen, a távolba is s nem magunk vagyunk azok akik homályosan érzékelünk dolgokat illetve sokszor sötétben tapogatózunk?