Katolikus társadalmi kirekesztősdi
Gégény István 2017. június 26.

Katolikus társadalmi kirekesztősdi

Június utolsó napjaiban zajlik a Kattárs, ami elvileg igazán alkalmas lehetőséget teremtene a katolikusokkal való megismerkedésre. Gyakorlatilag is így van, csak másként.

kattars1.jpgHirdetés a győri vasútállomáson

Szerintem a Katolikus Társadalmi Napok (rövidebb nevén: Kattárs) nagyszerű kezdeményezés. Annak fényében mindenképp, hogy sokan régóta vártuk, reméltük, hogy legyen végre olyan rendezvénye is a katolikus egyháznak idehaza, ami a nem hívők, a maguk módján hívők, a keresők, de akár a nem keresők, egyszóval az utca embere számára is értelmezhető módon mond valamit amellett, ahelyett, ami a médián keresztül eljut a nem templomba járó tömegekhez. Ez egy igen hosszú mondat lett, laudációként is megállná a helyét, de tényleg így gondolom. Főleg azért, mert a budapesti Kattárson a családommal magam is végigbuliztam egy koncertet, előtte pedig meghívtak egy kerekasztal-beszélgetésre, ahol a katolikus médiahelyzetről beszéltünk, örömet és kritikát is bőven felvonultatva.

Watch video!

Ráadásul a lokációra nagy hangsúlyt fektető egyházi intézményrendszer ezúttal előnyös oldalait csillogtatja, hiszen Budapest mellett Debrecen, Miskolc is volt már házigazda, most pedig az ország túlvégén zajlik a sajátos fesztiválszerűség. Az igazi csoda pedig az ebben a koncepcióban, hogy olyasmi érhető tetten az átlagember számára ilyenkor, amit talán a legtöbben hiányolnak: a megszólíthatóság, a megkérdezhetőség, a hozzászólási lehetőség alkalmas terepe minden Kattárs.

kattars2.jpg
kattars3.jpgFábry Kornél előadása "egyházi stand-up" témában a bencés templomban

Elvileg így készült mindenki a 2017-es alkalomra is, amely előtt pár hónappal kaptam egy telefonhívást a szervezőktől, hogy tartanék-e egy koncertet a zenésztársaimmal (a felkérő személy azt feltételezte, még mindig azzal az általam alapított együttessel zenélek, akikkel már 11 éve egymástól fizikailag távol, így külön végzünk zenei szolgálatot, de ezt hamar tisztáztuk), plusz tarthatnánk tanúságtételt a feleségemmel a családunkról. Utóbbi kérés miatt egy nap gondolkodási időt kértem, hiszen ilyesmit azért meg kellett beszélnünk kettesben a párommal. Másnap már arról szólt az újabb telefonbeszélgetés, hogy mégsem olyan jó ötlet sem a koncert, sem a tanúságtétel, mert a Győri Egyházmegye egyes, meg nem nevezett képviselői szerint a helyi püspök nem venné jó néven, ha én, aki ővele kapcsolatban kritikus hangvételű cikket mertem írni, színpadra állnék.

Nyilván a szervezők azt gondolták, az ügy ezzel le is van zárva, besöpörhetjük a szőnyeg alá a problémát, csakhogy nem ez tűnik a helyes megoldásnak. Személyesen hamar túlléptem a dolgon, hiszen őszintén szólva inkább az első hívás tartalma lepett meg a két beszélgetés közül. Ráadásul júniusban 4 koncerten léptem fel, köztük a győri főtéren és Böjte Csaba meghívására a határon túl is (ő nemhogy ellenezné, éppenséggel üdvözli a SZEMlélek hangvételét, a hagyományos egyházi kommunikációhoz képest új útját), szóval nem volt sem fellépésben, sem próbákban hiányom. A történet tehát nem rólam szól, hanem arról a mechanizmusról, ami ráadásul nincs is szoros összefüggésben Veres Andrással (lehet, hogy a győri főpásztor ebből a cikkből értesül elsőként az egész sztoriról). Sőt, édesapám személyes barátja tavaly ősszel a SZEMléleknek rövid videóinterjút is adott, pár perccel azon felvétel elkészítése előtt pedig hiába állt mellette a Taizéi Közösség első embere, néhány kedves szó után hagyta a rangos vendéget mással beszélgetni, ő pedig odafordult az ifjúsági találkozó közelben ebédelő résztvevőihez. Sorra érdeklődött, ki honnan jött, hogy tetszik nekik a program. Mint egy igazi pásztor, aki elvegyül a nyáj között. Később négyszemközt is hosszasan elbeszélgettünk, ma délután pedig a Kattárs fő helyszínén is összefutottunk, derűsen utalt a fagyizó fiaim boldogságára. Attól, mert néhány dologban esetleg nem értünk egyet, még nem vagyunk ellenfelek, még kevésbé ellenségek.

Kettőnknek tehát nem igazán van köze ehhez a szomorú mellékszálhoz, ami a duzzogásból, sértődésből, párbeszédképtelenségből fakadó kirekesztősdiről szól. És az egy dolog, hogy valaki, vagy valakik egy egyházmegye képviseletében ilyesféle sérült lelket ápolnak (?) magukban, de a Kattárs szervezőiben a jelek szerint fel sem merült, hogy esetleg nem oké az ilyen "felkérlek, majd lemondom, mert durci van" típusú hozzáállást legalizálni. Az pedig hab a tortán, hogy azért csak felkérték azt a budapesti együttest, amelynek nem vagyok tagja, de számos általam írt dalt játszik, hogy ők viszont zenéljenek a nagyszínpadon. Ha meg szeretnénk alázni egy dalszerzőt, ráadásul duplán, remek megoldásnak tűnik az ilyesmi. Csakhogy Lali barátomék jó fejek, ráadásul igen széles dalkincsből tudnak válogatni, így megértően elfogadták a kérésemet, hogy a szervezők vágyát szem előtt tartva ne hangozzon el semmi olyasmi az idei Kattárson, ami velem kapcsolatba hozható.

kattars4.jpgA 2017-es Kattárs fő helyszíne, a Dunakapu tér

Lokáció ide, vagy oda, így végül egyetlen olyan színpadképes könnyűzenei csoport sem zenél a győri rendezvényen, akik a helyi egyházmegyét képviselnék. Se a lemezt kiadó Vámosi Testvérek, se a képzett zenészekből álló győri gospel kórus, se a színvonalasan zenélő soproni srácok, se a lelkes csornai lányok... De még az országosan egyedülálló módon tucatnyi éve gitáros kórustalálkozókat szervező fertőszéplaki Horváth Imrét sem kérdezték meg a szervezők, ajánlana-e valakit. Hogy magunkat, Az öröm hírnökeit nemkívánatosnak tűnő személyem miatt ne is említsük, legfeljebb a sor legvégén. Vajon tud-e róla az egyházmegye vezetése, hogy ezek a csapatok, helyi értékek egyáltalán léteznek? Avagy a megfelelő emberek képviselték-e a helyieket a Kattárs országos szervezői között?

A Kattárs ettől még igenis jó kezdeményezés, s ha nem morálisan, praktikusan arra is jó, hogy kiderüljön, milyen is az egyház. Is. Igen, ilyen is. Ha visszaérek kedden Budapestről, ahová egy tévéműsorba hívtak meg, hogy a katolikus kommunikációról nyilatkozzak, én is ki fogok menni a Dunakapu térre. Másokat is erre bátorítok, erre hívnak a plakátok, molinók a pályaudvaron, a bevásárlóközpontban, úton és útfélen. A Kattárs lassan záruló programjának részleteiről ide kattintva lehet tájékozódni.

gi_intro.jpgGyertek ki a térre, ahol fel lehet tenni a kérdéseinket, ahol megszólíthatjuk egymást, ahol elvileg nincs helye a háttérben névtelenül kirekesztősdinek! Tegyünk érte, hogy a gyakorlatban is így legyen!

Gégény István

süti beállítások módosítása