James Martin: A szentek között is lehettek a saját nemükhöz vonzódók
Gégény István 2017. június 22.

James Martin: A szentek között is lehettek a saját nemükhöz vonzódók

A pápa kommunikációs testületébe beválasztott jezsuita szokatlanul merészen beszél a homoszexuálisok és az egyházi vezetők kapcsolatáról. Megkérdeztük őt magát a témáról. Örömmel nyilatkozott a SZEMléleknek.

martin.jpg

Elöljáróban:

A cikkben többnyire az LGBT kifejezést használjuk, mivel az amerikai lelkipásztor is így hivatkozott a saját nemükhöz vonzódókra. A négy betű az alábbi csoportokat jelöli: L - saját nemükhöz vonzódó nők, G - saját nemükhöz vonzódó férfiak, B - biszexuális személyek, T - magukat transzneműnek tartók. Az interjú célja James Martin gondolatainak megismerése, megértése, lehetőséget biztosítva olvasóinknak a hozzászólásra, akár a vitára is, moderált formában.

– Milyen céllal írta meg a Hidat építeni (Building a bridge) című könyvet?
– Évekig végeztem LGBT katolikusok körében szolgálatot: bátran eljöhettek az érintettek lelki tanácsadásért, gyónni, vagy csak egyszerűen beszélgetni, eközben alkalmam nyílt alaposan megismerni a problémáikat. Úgy gondoltam, a szolgálatom ebben a formában fog folytatódni. A múlt évben azonban történt egy szörnyű eset: egy fegyveres 49 embert mészárolt le egy nagyrészt melegek által látogatott Orlando-i éjszakai klubban. Sajnálatos módon csak néhány katolikus főpap fejezte ki együttérzését az LGBT közösség felé. Ez felnyitotta a szemem és arra indított, hogy nagyobb lépést tegyek a nyilvánosság felé. Akkoriban egy „New Ways Community” (Új Utak Közösség) nevű, LGBT katolikusokkal foglalkozó csoport megkért, hogy fogadjam el tőlük a Hídépítő-díjat (Building Bridges Award). Ez adta az inspirációt annak a beszédnek a megírásához, amely végül a könyv alapját adta. A kötet alapvető célja, hogy elősegítsem a katolikus klérus – püspökök, papok és minden hivatalos egyházi személy – és az LGBT közösségek közeledését. Ez a könyv meghívás a párbeszédre.

– Kik állnak a két parton, amelyek közé hidat szeretne építeni, illetve miféle „anyagból” lehetne ezt a hidat kialakítani?
– Az egyik oldalon az egyház intézménye áll, a másikon a LGBT közösség. Sajnos ez a két oldal mindig is nagyon távol állt egymástól. Őszintén úgy gondolom, hogy ezért a távolságtartásért jórészt a katolikus egyház a felelős. Rengeteg becsmérlő és ártó hangvételű kijelentés hangzott el katolikus vezetők részéről az LGBT katolikusok felé. A napokban valaki megkérdezte, ismerek-e olyan papot, aki az utolsó kenetet feladná egy haldoklónak, történetesen az ország egy másik szegletében, mivel a helyi pap nem hajlandó megtenni, ugyanis a beteg egy saját neméhez vonzódó személy. Ez csak egy példa arra, hogy milyen károkat tudnak a katolikus egyház képviselői okozni. Az „építőanyagok” pedig, amelyekből a hidat felhúzhatjuk, ott szerepelnek a katekizmusban: tisztelet, irgalmasság és figyelmesség.

building.jpg

– Ön azt állította egy nyilvános megszólalásában, hogy a szentek között is voltak homoszexuális személyek. Miből gondolja?
– Ez elég nyilvánvaló számomra. Ha az emberek bizonyos (kis) százaléka homoszexuális, akkor a szentek bizonyos (kis) százaléka is az lehetett. Hogy világos legyek: nem állítom, hogy aktívan megélték a homoszexualitásukat, ám egy kis hányaduk igenis érezhetett vonzalmat az azonos neműek iránt. Hogy melyik szentekről van szó? Nem lehet megmondani. De fontos, hogy lássuk: az életszentség az emberi természetünkben gyökerezik. Márpedig a homoszexualitás is az emberi természethez tartozik. Isten senki elől nem zárkózik el.

– Talán a leghelyesebb keresztényi megközelítése az lehet ennek a témának, ha a vágyat elválasztjuk a tett véghezvitelétől, magától a bűntől.
– Ez így van, de továbbra is azt gondolom, hogy a katekizmus nyelvezete indokolatlanul sértő, ezért szükség lenne az újrafogalmazásra. Alaptalanul durva az olyan megfogalmazás, amely azt állítja egy emberről, hogy a legmélyebb belső lénye – az a része, amely szeretetet ad és befogad – „lényegében beteg”. Szeretném, ha ezt a kifejezésmódot felülvizsgálnánk. Egy olasz teológus nemrégiben azt javasolta, hogy lelkipásztori szempontból a „eltérően működő” kifejezés helyesebb lenne.

– Ön nyilván sok homoszexuális személyt ismer. Miként látja őket, a moralitásukat, a jóra való törekvésüket, Isten iránti vágyukat?
– Jezsuita papként nagyon sok LGBT férfivel és nővel találkoztam szolgálatom során. Úgy tekintek rájuk, mint bárki másra: „szeretnivaló bűnösként”, akik legjobb képességeik szerint keresik Isten akaratát. És bizony, vannak közöttük, akik igencsak szent életet élnek.

– Mit javasol azoknak, akik nem tudnak tisztelettel, ítélkezés nélkül fordulni homoszexuális felebarátaikhoz?
– Azt javaslom, hogy ismerjék meg őket, barátkozzanak velük. Csak azok felé tudsz tiszteletet, irgalmat és figyelmességet tanúsítani, akiket ismersz. Ugyancsak fontos, hogy meghallgassuk Istennel és az egyházzal kapcsolatos tapasztalataikat. Ez is egy fontos eleme annak, amit Ferenc pápa a „találkozás kultúrájának” nevez. Gondoljunk csak azokra a korabeli zsidó társadalom által megvetett emberekre – a vámszedőre, a római századosra, a szamáriai asszonyra –, akikkel Jézus saját élethelyzetükben találkozott, meghallgatta őket, és őszintén igyekezett megérteni a gondjaikat. Hívta-e őket megtérésre? Bizony, de először a közösségébe hívta meg őket. A megtérésre való meghívás ráadásul mindenkinek, így nekünk is szól.

Beszélgetőtárs: Gégény István

(Portréfotó forrása: lifesitenews.com)

süti beállítások módosítása