Csak nézői lennénk a feltámadásnak?
SZEMlélek 2017. április 16.

Csak nézői lennénk a feltámadásnak?

Pénteken végrehajtották az ítéletet, s az ünnep miatt gyorsan elintézték a temetést is. Aztán vasárnap hajnalban történt valami megmagyarázhatatlan, s akik korábban csak nézők voltak, hirtelen szereplőkké léptek elő.

Feltámadt, láttuk az urat – ilyesmiket állítottak. Az evangéliumok húsvéti elbeszélései a feltámadott Jézusra koncentrálnak, s vele szembe állítva mutatják be a férfi és hangsúlyozottan női tanítványok reakcióit: a megdöbbenést, a csodálkozást, a hitetlenkedést és a lelkesedést. Teológiai és irodalmi eszközökkel fogalmazták meg a felfoghatatlant. Valaki visszatért a halálból, újra jelen van, találkozhatunk vele. Nem látomás csupán, a sebek igazolják. Mégis mindez egészen más, mert mégsem úgy van itt, mint egykor, amikor még lakomázott a bűnösökkel, amikor nem volt hol lehajtania a fejét. A feltámadást nem lehet megérteni, de lehet benne hinni. A kereszténység a Jézus feltámadásába vetett hitre épül. Ez a történelem legsikeresebb vallása, hiszen a legtöbb kultúrában van jelen, s a legtöbb követővel rendelkezik. Érthetetlen siker, amely érthetetlen eseményre épül.

tamas.jpg

Korunk a hitetlen Tamással jobban jellemezhető, mint a lelkes Mária Magdolnával, vagy a sziklahitűvé ért Péterrel. Tamás jelzője helyesebben kétkedő, hitetlenkedő. Nem ateista, hanem szkeptikus. Feltételeket szab, amelyek teljesülése esetén meggyőződik. Caravaggio ismert festménye a pontos, gondos megfigyelőt, a tapasztalati adatok alapján tájékozódót ábrázolja, egyszerre naturális közvetlenséggel és emelkedett ihletettséggel.

A XIX-XX. század a természettudományos igazságfelfogásban élt. Igaz az, ami tényekkel bizonyítható. Ez az alapállás helyezkedett szembe a mítoszokra épített világfelfogással, a vallással, így a Bibliával is. Ismertek a vég nélküli ádáz viták, melyek a teremtéstörténet és a darvini fejlődéselmélet képviselői között zajlottak. E nagy kultúrharc eredménye nem valamely fél győzelmével végződött, hanem a vallás és a tudomány szétválasztásával. A vallási igazságok nem természettudományi jellegűek, a természettudományiak pedig nem vallási jellegűek. Nem egyféle igazság van, hanem többféle. Vallási és nem-vallási egyaránt, egymás mellett. Léteznek persze még kisebb zárványok, amelyek az egykori vitát ma is folytatják. Némelyek természettudományos alternatívaként teremtéstörténetet akarnak tanítani a biológia órákon, középszerű ateisták istenbizonyítékokat követelnek, miközben ósdi mantrákat mormolnak az egyház mindenféle bűneiről.

A legtöbben talán mégis azok vannak, akik csak úgy oldalt állnak, a nézők, akik nem is tudják, egyáltalán lehet-e a tudni valami biztosat. Nem ateisták, hanem – Tomás Halík cseh gondolkodó kifejezésével élve – apateisták. Tamás, a kétkedő tett egy lépést a meggyőződéséért. Az apateisták és agnosztikusok elszántan őrzik nézői pozíciójukat. Mégsem Tamás, aki a mai embert leginkább jelképezi, hanem az ácsorgó tömeg.

A tömeget nem a tények érdeklik, hanem a lendület. Vezéreket emelnek a magasba, akik szólamaikkal folytonos pezsgésben tartják a sokaságot. Barabbást és feszítsd meget kiáltanak – tudatlanul és felelőtlenül. Utcákon és tereken ácsorognak vagy menetelnek, jelszavakat skandálnak, de amikor az igazi események történnek, csak állnak és néznek. A tömegélményre alapított meggyőződés csak látszat, s amint oszlik a tömeg, foszlik a hit. Virágvasárnap még pálmaágakat lenget, pénteket öklöt ráz, de délutánra, amikor a halál beáll, már nincs jelen. Más az újság, más az érdekes. S amikor a felelősöket keresnénk, a tömeg hátralép, hiszen csak néző, nem szereplő.

A ruandai és a boszniai genocid rettenetét feldolgozó bizottságok nemcsak az áldozatokkal és a tettesekkel foglalkoznak, hanem igyekeznek megszólaltatni a nézőket is, felbontani a blokkban lelkesíthető tömeget érző és értő személyekre. S ha már az események során nézők voltak, egykedvű apateistaként csupán szemlélői az eseményeknek, legalább most, amikor már megtörtént a tragédia, most vonódjanak bele és kérdezzenek rá önmagukra.

mta_k.jpgA Húsvét csúcsa a feltámadás, a halálon aratott győzelem ragyogása. De ne tévesszük szem elől: a néző sohasem csupán néző. A kívül álló valójában belül áll, mert a kis és nagy történelem egyaránt mindannyiunk ügye.

Máté-Tóth András

(Caravaggio: Hitetlen Tamás, részlet, 1603)

süti beállítások módosítása