Az Amerikában élő ciszterci szerzetest sokan blogunk révén ismerhették meg, miután megírtuk, hogy 74 évesen 50 kilométert futott a Margitszigeten. Ő is ott volt február 3-án a 100 éves korában elhunyt legendás bencés pannonhalmi temetésén - emlékírását közöljük.

Marton Bernát

Halálának híre még Dallasban ért el. A médiákon keresztül értesültem elmúlásáról, de többen barátaim közül is jelezték a hírt. Akkor még nem is tudtam, hogy új, zirci beosztásom miatt két nappal temetése előtt meg fogok érkezni Budapestre, és részt vehetek személyesen temetésén. Isten áldásának tekintem, hogy a gyönyörű szertartásban ott lehettem pap és rendtársai körében, ahogy utolsó földi útjára kísértük.

Több éve ismertem Placid atyát. Volt szerencsém vele együtt étkeznem a Himfy utcai rendházunkban amikor időnként hazalátogattam és ebédre voltam hivatalos. Mosolyogva fogadott mint Szent Bendek fiatalabbik tagját és mindig említtette, hogy ő ugyan "kincés" de mi mindannyian, a ciszter testvéreket is beleérhetve, "bencések" vagyunk.

Urr Ipoly ciszterci plébános emlékírása itt olvasható

Szóval tartott bennünket, időnként mesélt, de leginkább nagy szeretetével árasztott el bennünket. Számomra mindig felidézte saját rendünk vele egyidős Placid atyáját, aki nála jóval hamarabb költözött el az élők sorából, és nekem professzorom volt a dallasi egyetemen. Így én őt sajátos, lelki értelemben örökbefogadtam saját rendünk szeniora helyébe.

Hálás lelkülettel gondolok mindkét atyára és kérem az Úr irgalmát számukra, hogy requiescant in pace és örök világosság fényeskedjék nekik.

Marton Bernát

(Bernát atya portréképét Urr Ipoly készítette, közvetlenül Placid atya temetése előtt.)