Adányi László: Óriási összefogást hozott a buszbaleset tragédiája
Gégény István 2017. január 24.

Adányi László: Óriási összefogást hozott a buszbaleset tragédiája

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat katasztrófavédelmi programvezetője Veronából adott interjút a SZEMlélek blognak.

- Mi történt az elmúlt napokban a helyszínen, a balesetet követően?
- Személyre szabott lelki segítséget igyekeztünk nyújtani valamennyi rászorulónak. Minden eset egyedi, nincs pontos recept ahhoz, hogy miként lehet bármely esetben jól segíteni. Mindig a valós szükség diktál. Most, január 24-én délután már csak egy család van itt, a helyszínen, valamint két súlyos sérült, akik intenzív osztályon fekszenek. Szakembercsoportunk ma éjszaka indul vissza Magyarországra.

adanyi.jpg- Mégis miként lehet egy ilyen helyzetben jól segíteni?
- Benedek pápa egyik enciklikájában olvashatjuk, hogy a szív odafordulása és kellő szakértelem szükséges a helyes segítségnyújtáshoz - egyik sem hiányozhat. Hatalmas megrázkódtatás érte ezeket az embereket, ezért az első időszakban mindenképp szakemberekre van szükségük. A média nagy segítséget nyújtott a hír elterjesztése mellett a lelki összefogás kialakulásához, de tapintat terén még volna hová fejlődni.

- Óriási figyelem és megérintettség tapasztalható országszerte. Halálos balesetek sajnos máskor is történtek, történnek. Mitől kivételes ez a tragikus esemény?
- Magam is így látom: jelentős figyelem összpontosul Veronára most. Európában is ritka, hogy ennyi áldozatot követeljen egy közlekedési baleset, Olaszországban az elmúlt 20 évben összesen 4 ilyen mértékű tragédia fordult elő. Látható, hogy mindenki próbál segíteni - kimondottan jellemző ránk, magyarokra, hogy a bajban összefogunk. Emlékezhetünk árvízre, a kelet-németek megsegítésének folyamatára, de még a tőlünk egészen távol pusztító cunami utáni helyreállításban is aktívan segédkeztek a magyarok.

- Pedig az elmúlt hónapok idehaza nem az együttérzésről, összefogásról szóltak.
- Ebben az esetben óriási összefogás alakult ki, félretették az emberek a torzsalkodást. Most is megtapasztaljuk, hogy igenis vannak közös ügyeink, amelyek mentén együtt tudunk mindannyian működni a másikkal. Még az Olaszországban élő magyarok is segítenek, ahol tudnak, de nemcsak a pár éve kiköltözöttek, hanem az 1956-ban kivándoroltak is. Úgy tapasztalom, mind megtapasztalhatjuk, hogy összefogta a nemzetet ez a katasztrófa.

- Fájó kérdés, de fontos téma: tanulhatunk-e valamit ebből a megrázkódtatásból?
- Ennek a témának van egy szakmai síkja: mi, lelki gondozást végző szakemberek minden alkalommal kielemezzük saját munkánkat, mert biztosan van mit javítani mindig a szolgálatunkon. Szeretnénk felismerni a hibáinkat, hogy legközelebb ne kövessük el azokat.

A társadalom egésze pedig leginkább arra ébredhet rá, hogy milyen fontos szerepe van a közösségnek, a családnak, a szeretteinknek az életünk folyamán. Ahol erős, egészséges közösség, szerető család áll a háttérben, ott az ilyen fájdalmak feldolgozásához is több segítség társul.

Beszélgetőtárs: Gégény István

(Fotó: hirado.hu)

süti beállítások módosítása