Mi vagyunk a szeretet küldöttei - Anikó jelenti
SZEMlélek 2016. szeptember 13.

Mi vagyunk a szeretet küldöttei - Anikó jelenti

Sokan vártuk az Ifjúsági Világtalálkozó utótalálkozóját, főleg azért, mert a Krakkóban szerzett élmények mély nyomot hagytak bennünk.

Én is nagy izgalommal készülődtem rá. A program reggel 10-kor kezdődött, és mint újdonsült pesti kolis, örültem, hogy sokáig alhatok. A Margitszigetre nem kellett egyedül mennem, ugyanis két szobatársam is velem tartott. Miközben utaztunk, egyre több ismerős arcon akadt meg a szemem, na, meg egyre több IVT-s pólón. Újra kezdett bennem feléledni a krakkós hangulat. Már csak egy valami hiányzott: a tömeg. Mikor odaértünk a szabadtéri színpadhoz, ez a hiányérzet valamennyire csökkent, mivel közel 1500-an gyűltünk össze, ami, úgy gondolom, elég szép szám.

fak2.jpg

A nap misével kezdődött, amit Palánki Ferenc püspök atya celebrált. Nyíregyháziként ez nagy öröm volt számomra. Prédikációjából egy mondat különösen elgondolkodtatott. Azt mondta,

Európa csak úgy lehet keresztény, ha a benne élő emberek azok, hiszen a kereszténységükkel szentelik meg a földet, ahol élnek.

Azt is mondta még, hogy Jézus nem a tabernákulumban akar maradni, hanem a mi szívünkben akar élni, és csak arra vár, hogy megnyissuk azt számára. Szerintem is ezt kéne tennünk. Nyitott szívvel fordulni, de nem csak Jézus felé, hanem mindenki felé. Gyakran látom azt, amikor például útbaigazítást szeretnék kérni és megszólítok valakit, hogy az emberek továbbmennek, és nem foglalkoznak velem. Bár, lehet, hogy egy kicsit ijesztő vagyok, ki tudja.

Visszatérve a misére, ez azért is volt egyfajta kuriózum, mert a zenei szolgálatba a hívek is bekapcsolódhattak. Elég sokan éltek ezzel a lehetőséggel, és a zenekarral együtt gitározva kísérték a szentmisét. Azt hiszem, így csak még izgalmasabb volt a mise, a fiatalok is még lelkesebbek voltak. Szerintem ezt a hétköznapokban is alkalmazhatnánk. Feldobná ezeket az alkalmakat, és lehet, hogy még több ember kapna kedvet egy kis „vasárnapi kiruccanáshoz”.

fak1.jpg

A program folytatásaként Böjte Csaba testvér tartott előadást, ami szokás szerint nagyon élvezetes, tanulságos, és elgondolkodtató volt. Hangsúlyozta, hogy milyen fontos a szeretet, az irgalom és a példamutatás.

Ha változtatni akarunk a világon, akkor először szeretnünk kell.

A találkozó Fiatalok a keresztény Európáért névre hallgatott. Néhány ifjú társammal beszélgetve felhozódott a téma, hogy vajon kell-e keresztény Európa, és hogy mit tudunk tenni konkrétan ennek érdekében. A válaszok természetesen igenlőek voltak, és teljesen egybehangzóak püspök atya szavaival. Ebből is látszik, hogy számunkra is fontos a hit, ugyanis ez az identitásunk része.

A nap másik részében közös éneklésre hívott minket a zenekar, majd lengyel testvéreink előadásában hallhattuk az IVT himnuszát, ami igaz, hogy nem magyarul volt, de még ez sem tartott vissza minket attól, hogy mi is velük együtt énekeljünk.  Eszembe jutott a krakkós „feeling”, ami kissé szívszorongató érzésként hatott.

fak3.jpg

Jó volt visszaemlékezni arra az egy hétre, ami életem egyik meghatározó élményeit hordozta magában, és újra találkozni azokkal az emberekkel, akiket ott ismertem meg. Nagyon boldog voltam, hogy részt vehettem ezen az eseményen, de nem csak azért, mert ez visszaidézte az IVT hétköznapjait, hanem azért is, mert újra emlékeztetett arra a hivatásra, amit Krakkóban kaptunk. Ott ugyanis mi lettünk a szeretet és az irgalmasság küldöttei.

Erdélyi Anikó

süti beállítások módosítása