A pannonhalmi bencés közösség elöljárója ezúttal az ételekkel való kapcsolatáról vall. Persze nem is ő lenne, ha nem isteni utalásokkal fűszerezné a válaszait.

A Sopronból származó, gazdag gasztronómiai kultúrával felvértezett főapát szerzetesként is aktív kapcsolatban maradt a választékos ételekkel, italokkal. Így aztán volt miről vallania a Dining Guide újságírójának. A teljes interjú ide kattintva olvasható, az alábbiakban néhány finom falatot kiszemezgettünk a bőségtálból.

A mértéktartás, a józan ész egy keresztény embert és egy szerzetest is meghatároz ételben és italban is. Nem szabad elfelejteni, mi 1500 éves hagyományokkal rendelkező római kolostor vagyunk. Az olasz szerzetesi hagyományokban van az alábbi kiszólás, amely nagyon meghatározza az egyházi élet étkezési gondolatait: buona cucina, buona disciplina – jó konyha, jó fegyelem. Tudniillik, korgó gyomorral nem lehet engedelmeskedni. A jó konyha irányíthatóvá teszi a közösséget.

Az a felüdítő ebben, hogy végre nem vagyok órához kötve, nem kell protokoll szerint öltöznöm. Ilyenkor egy szál rövidnadrágban és egy pólóban elvagyok, mert a jó Istenen kívül ezekben a napokban mással nem találkozom. Hihetetlen felszabadító érzés, amikor az ember bütyköl. Beszerzi, amit szeretne, én például tengeri halakat és garnélát, mert ez nálunk nagyon ritkán van a menüben, és tudom, mit mivel párosítsak, hogy lesz jó.

A lelkipásztori munka egy foglalkozás, egy hivatás, amivel együtt jár az étkezés is, lássuk be. Ha püspökkari konferencia van, ha bérmálási körúton vagyok, mindenhol vendégül látják az embert. Az elején tiltakoztam ez ellen, mert a vendégeskedésemmel nem akartam egy egyházközséget megterhelni. De ha az ember belegondol, ez egy hamis elképzelés volt, hiszen az étkezés az egy közösségi program. S ha egy püspök vagy egy főapát elmegy bérmálni, akkor ott aztán mindent beleadnak – így nem nehéz kihegyeződni a gasztronómiára.

A gazdálkodás, a bor, az étterem, a turisztika nálunk egy nyelv, egy kommunikáció, amellyel mi a jelen társadalmába visszatalálunk. Ha ezt profin csináljuk, akkor meg tudunk szólítani széles rétegeket. Ezt persze nem tudjuk karitatívan csinálni, de át tudjuk fordítani a nonprofit szférába, az iskoláinkba, szociális otthonainkba például. Így tehát amibe 25 évvel ezelőtt belekezdtünk, az egy hatalmas történelmi kísérlet. Még a regula is bennünket igazol, ahol a „kézművesek a monostorban” egy önálló fejezet, ami kimondja, hogyha vannak ügyes szakemberek a monostorban, akkor használják a tudásukat, és értékesítsék a termékeiket megfelelő áron, természetesen minden mozdulatukban az Istent dicsőítve.

(Fotó: www.diningguide.hu)