Július második felében tartják az idei Ifjúsági Világtalálkozót. Mivel Brazília után ezúttal karnyújtásnyira található hazánktól a helyszín, rengeteg magyar fiatal kel útra. A 4 ezer hazai résztvevő képviselői nyilatkoztak a SZEMlélek blognak.

"Többször részt vettem már nagyobb keresztény rendezvényeken: négy éve voltam a Genfesten, két éve pedig a HungaRión. Mindkettő nagy élmény volt számomra. Leginkább a tanítások, a koncertek és a flashmobok tetszettek. Biztos vagyok benne, hogy Krakkóból is hasonló élményekkel térek majd haza. Nagyon várom, hogy találkozhassak a Szentatyával és azokkal a barátaimmal, akiket az előző találkozókon ismertem meg. Szerintem az IVT azért is jó, mert a kellő lelki elmélyülés mellett nemzetközi barátokat szerezhetünk, és megismerhetjük más népek kultúráját." (Anikó)

"Azért jelentkeztem az Ifjúsági Világtalálkozóra, mert mikor Madridban volt, még kicsi voltam, de a nővéreim mentek, és nagyon irigy voltam rájuk. Ahogy teltek a hónapok, rájöttem, hogy ha tényleg ki akarok menni, akkor ennél nagyobb motiváció kell, mivel az utazás nem csak abból a két hétből áll, amit kint fogunk tölteni. Előtalálkozók, készülődés, pénz, idő, félelem. Két dolog miatt megyek Krakkóba. Az egyik az irgalmasság. Mindig elsiklottam az irgalmasság témája felett, hogy „jó persze, irgalmasság, oké, ezt megbeszéltük”. Ebben az évben rá kellett döbbennem, hogy azért sokkallta többről van itt szó. Szóval egyrészt a téma miatt megyek. Másrészt szeretném megtapasztalni, hogy mi, katolikus fiatalok, akik mindenfelé élünk a világban, egy helyre összegyűlünk, és egyszerre valljuk meg, hogy igen, mi Isten gyermekei vagyunk." (Panni)

"Ha felteszem magamnak a kérdést, miért megyek, mit jelent számomra az IVT, akkor a legelső, ami eszembe jut, a találkozás Istennel és másokkal. Aztán rájövök, nincsenek válaszaim, csak meghatározó élményeim. Például amikor több száz fiatallal nyáron napi 25-30 kilométert is zarándokolunk, és este még fakultatívan vecsernyére megyünk. Fáj a lábam, tele van vízhólyaggal és sántikálni alig tudok, de érzem, hogy menni szeretnék. Odaérek és nem hiszek a szememnek, szinte az összes zarándok ott van. A templomkertben alig találtam helyet. Számomra az IVT meghívás egy olyan helyre, ahol egyedül is, a barátaimmal is és 2 millió fiatallal közösen találkozhatok Istennel. Olyan személyes és közösségi élményeket szerezhetek, amikre mindig emlékezni fogok. Lehetőséget kaptam, hogy válaszoljak  erre a hívásra; igen, ott akarok lenni!" (Márk)

"Már voltam ezelőtt két találkozón, különösen a madridi volt rám nagy hatással. Egy ilyen rendezvény eggyé kovácsolja az egész egyházat. Jó látni, hogy nem csak az iszlámok vándorolnak, miközben úgy tűnik, rengetegen vannak, hanem ilyenkor mi is összegyűlünk és együtt imádkozunk. Hálát adunk a jó Istennek mindazért, amit kaptunk, megismerjük egymást, a többi ország zenéit, imáit. Madridban nagy hatással volt rám a pápai mise, amikor több millióan ott térdeltünk és a nagy tömeg ellenére is néma csend volt... Remélem, az idei találkozó is rejteget meglepetéseket és Istenhez közeli pillanatokat!" (Réka)

"Izgalom. Ez az a szó, mely legjobban jellemzi az IVT-hez fűződő érzéseimet. 2011-ben, a Madridban szervezett IVT idején még túl fiatal voltam. Később a Pécsi Egyházmegye Ifjúsági Referatúrája (PécsiKatifi) programjain hallottam az IVT-ről, az ott megtapasztalt élményekről. Utána Rio de Janeiro túl messze volt, ezért megszerveztük magunknak egy saját ifjúsági találkozót, a HungaRiót, melynek központja Pécs volt. Így itthon tapasztalhattam meg először, milyen élmény részt venni egy ilyen rendezvényen. Azt hiszem, ekkor döntöttem el, hogy a következő IVT-re elmegyek. Ezt megerősítette az a tény is, hogy egy közeli országban, Lengyelországban szervezik meg (és közben elég öreg is lettem :) ). Nagyon jó szervezést tapasztaltam mind országos, mind egyházmegyei szinten, így mi, a résztvevők tudunk a lelki felkészülésünkről gondoskodni, melyben szintén a segítségünkre vannak. A Pécsi Egyházmegyében 2 előtalálkozót is szerveznek, és volt egy 0. is a csoportvezetőknek. Ezek az alkalmak megkönnyítik az utazást, megismerjük azokat az embereket, akikkel közel 2 hetet együtt töltünk. Van saját Facebook csoportunk, e-mail listánk, melyekre rendszeresen kapjuk a friss infókat és a lelkesítő üzeneteket. Többször előkerült már a találkozó himnusza, megosztjuk egymással az IVT hivatalos honlapján és Facebook oldalán található képeket, mémeket, nehogy valaki lemaradjon valami fontosról (vagy épp szórakoztatóról). Csoportvezetőkén fontosnak tartom, hogy képben legyek, ezért rendszeresen fürkészem az IVT honlapját, igyekszem minél többet megtudni Łódźról, Krakkóról és Lengyelországról. Nézegetem a lelki felkészüléshez megosztott olvasmányokat, elolvastam Jan Dobraczynski "A szeretet foglya" című művét, ami regény műfajában dolgozza fel Szent Erzsébet életét. Ő az irgalmasság különleges példája." (Petra)

"Krakkóba elsősorban a közösségélmény miatt megyek, hiszen tudom, hogy rengeteg fiatal jön össze ugyanazon okból kifolyólag. Ez az ok maga Jézus. Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón először Madridban voltam, rengeteg új embert ismertem meg. Életre szóló élmény volt, majd ezt követően a riói találkozó pécsi szervezésénél voltam önkéntes. Az Egyház életre kel, ha a fiatalok elkezdenek munkálkodni, és ennek megtapasztalása nemcsak megerősít és élményt ad, de életet is fakaszt. Maga Lengyelország varázslatos, az embereknek élő hite van, ami a kultúrában is kifejezésre jut. Szeretem Lengyelországot, ez is benne van abban, hogy megyek. Egy Ifjúsági Világtalálkozó nem csupán szórakozást, lelki élményt nyújt, hanem megmutatja, hogy nem vagyok egyedül a hitemmel, nem vagyunk egyedül a közösségeinkkel, hanem  a világ minden részén jelen van az a szeretet, ami mindenkit felkarol. Egy ilyen alkalom felvillantja a világ sokszínűségét, az egyház mint közösség széles spektrumát. Lényegében ezért megyek: élettel eltelni! Volt, aki megkérdezte, nem félek-e, hogy lesz valami terror cselekmény. Tudok olyanokról, akik emiatt visszamondták a jelentkezésüket. Erre azt válaszolnám: ha az Úr velünk, ki lehet ellenünk? Keresztényként nem szabad félnünk, a félelem, a kiszolgáltatottság érzése fegyver a gonosz kezében. A Bibliában a Ne félj! felhívás hangzik el a legtöbbször! Sőt, vállalnom kell a hitem, felvennem a keresztem, mert ezen áll vagy bukik a jövőnk." (István)

"A 2013-as HungaRio után ez csak jobb lehet, hiszen világméretű esemény. Még nem voltam korábban Ifjúsági Világtalálkozón; az ismerőseim, akik voltak Madridban, áradoztak az ott átéltekről. Szeretném én is azt az élményt megtapasztalni Krakkóban. Egyrészt a lelki feltöltődés miatt, másrészről a fesztivál-jelleg és a közösség miatt szeretnék az ifjúsági találkozóra menni." (Rebeka)

"Néhány hét múlva kezdetét veszi Lengyelországban a Világifjúsági találkozó. Már számolgatom a hátralévő napokat, alig várom, hogy elinduljunk. Előtte még animátorként részt veszek a szaléziak által szervezett nagy nyári oratóriumban, amelynek témája szintén az irgalmasság. Ez remek alkalom számomra, hogy az Ifjúsági Világtalálkozóra lelkileg felkészüljek, hiszen a napi témák az irgalmasság testi és lelki cselekedeteire épülnek. Az imádságos lelkületen kívül igyekszem a tábor alatt elsősorban a találkozó mottóját szem előtt tartani, amely számomra azért is jelentős, mert az ilyen nagyszabású rendezvények alatt akadhatnak konfliktusok köztem és embertársaim között. Meg kell tanulnunk ezeket krisztusi módon kezelni, hiszen lehetnek a véleményeink különbözőek, de mindannyian egy irányba nézünk. Nem az a fontos, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy a szeretet megvalósuljon közöttünk. Az egyik számomra kedves jezsuita atya gondolata által számomra mélyebb értelmet nyert a találkozó mottója: „Fontosabb vagy nekem, mint a fájdalom, amit okoztál.” Azt gondolom, hogy ha ezt sikerül szem előtt tartanunk, kevesebb eséllyel fáradunk bele a megbocsátásba, így boldogabbak leszünk az életben. Ebben a mai világban nem divat az irgalmasság ezen cselekedetének gyakorlása, de hiszem, hogy annak ellenére, hogy ez a nehezebb ez az út, ez a helyes irány, amelyen haladunk kell." (Móni)

"Hogy mióta készülök az IVT-re? Egészen messzire kell visszamenni az időben. Három éve, a pécsi HungaRión tudtam meg, hogy Krakkóban lesz a következő találkozó. Az akkor kapott lengyel zászló azóta ott figyel az íróasztalom feletti táblán, emlékeztetve arra, hogy mit is fogok csinálni 2016 nyarán. Ahogy közeledett az időpont, egyre izgatottabb lettem, hetente nézegettem, hogy mikor lehet már végre jelentkezni, mit üzent épp a szervezőbrigád. közben próbáltam elképzelni, vajon milyen is lesz majd ott. Éreztem, hogy ez az egész valami leírhatatlanul különleges lesz, hogy Krakkóban valami apró csoda fog történni, ahogy milliónyi fiatal szíve együtt dobban. Amikor felröppentek az első hírek a terrorfenyegetettségről, ebbe a lelkes várakozásba kis aggodalom vegyült. Kétségeim támadtak. Menjek? Maradjak? És itt vagyok, kevesebb mint egy hónap múlva elindulok annak a pápának az országába, akinek első hívőkhöz szóló szavai azok voltak "Ne féljetek." Elindulok imádkozva, bízva és remélve, hogy az út alatt kicsit jobban megismerhetem majd Istent." (Eszter)

"Nagy izgalommal várom a találkozót, mivel első alkalom lesz, hogy ilyen világméretű eseményen részt veszek. Mivel tagja leszek az egyik zenekarnak, amely a magyar helyszínek egyikén fogja a zenei szolgálatot ellátni, aktívan készülünk is erre a megelőző időszakban, imádsággal és próbákkal. A találkozótól főleg hitbeli feltöltődést és megerősödést várok, emellett úgy gondolom, hatalmas élmény lesz megtapasztalni lengyel testvéreink vendégszeretetét." (Dávid)

"Régen elhatároztam már, hogy a következő világtalálkozóra mindenképp elmegyek. Részese szerette volna lenni egy ilyen nagyszabású rendezvénynek, ami nagyon sok hasonló gondolkodású fiatalt mozgat meg. Szeretném, hogy a találkozó megszilárdítsa kapcsolatunkat Istennel, és a Krakkóban eltöltött idő lelkileg megerősítsen miket az közösségeinkben." (Anikó)

(Igyekeztünk minél szélesebb körképet bemutatni: a megszólalók az Esztergom-budapesti és az Egri Főegyházmegyét, a Váci, a Debrecen-nyíregyházi, a Győri és a Pécsi Egyházmegyét képviselik.)