Fiatalként, te miért jársz misére? Még mindig azért, mert a szüleidnek ez fontos, vagy már megtaláltad önmagadat a szentmisében?

Én sokáig a prédikációért jártam misére. Meg persze azért, hogy találkozzak az Úristennel, de főként a prédikációért. Attól függően volt jó a mise, hogy jó volt-e a beszéd, vagy sem. Borzasztó kritikus voltam ezzel kapcsolatban. Aztán rájöttem: nem éri meg "jó" prédikációkat mondani! Mert egy prédikáció elvileg akkor jó, ha ad valamit, ha személyes, ha aktuális, ha megérint, ha van bölcsesség a végén. Nem! Egy beszéd nem attól jó, hogy jó példák vannak benne, vagy ha megérint. Egy beszéd akkor jó, ha annyira megérint, hogy következménye is lesz. És nem csak addig, amíg hazaérsz. Hanem meglátszik a hétköznapjaidban. Komolyan! Írjon mindenki egy kommentet, aki hazaérve a miséről felírja a napi teendők közé a prédikációban elhangzott tanácsot/bölcsességet, majd igyekszik aszerint élni. Kíváncsi vagyok...

Elvárjuk, hogy legyen jó a beszéd, vagy legalább ne aludjunk el rajta, és pont. Tök kényelmes, mert nekünk nem kell csinálni semmit, csak kritizálni. Milyen jó volna, ha ez egy párbeszéd lenne. Ha hallasz valami okosat, hazamész, legalább annyit megteszel, hogy próbálod, így a prédikációknak lehetne valamiféle folyamata, folytatása. Építhetnének ránk a papok, nem csupán a falnak beszélnének. Mert nem ez lenne a lényeg?! Hogy egy olyan élő egyház legyünk, ahol fontos nekem a másik és számíthatok rá? Még a papjainkat sem hallgatjuk meg, inkább épphogy csak végig.

Ezt nem én találtam ki, valóban megtörtént. Egyszer egy új papot helyeztek egy kis faluba. Az első vasárnap összegyűlt a templomban az egész falu népe, hogy megnézzék, milyen az új pap, "mit tud". Az embereknek az volt a véleményünk a mise végén, hogy ez az ember mindent tud. Olyat prédikált, hogy mindenkinek a szeme, szája elkerekedett. A következő vasárnapra még többen jöttek a faluból, mert híre ment az új csodapapnak. A misében a prédikáció következett. A pap elmondta szóról szóra ugyanazt a beszédet. A falusiak meglepődtek, de nem szóltak semmit, elmentek a harmadik vasárnap is. A pap harmadszorra is elmondta ugyanazt a beszédet. A polgármester ezt már sehogyan nem tűrhette, ezért mise végén átment a plébániára és tiszteletteljesen megkérdezte a papot, hogy ugyan jó, jó ez a prédikáció, de nem mondhatna már valami újat a következő vasárnapon?! Mire a pap annyit kérdezett: miért? Tessék mondani, már csinálják?

Nem vitatom, hogy vannak gyenge prédikációk is, amikből nehéz profitálni, de azt gondolom, hogy ha valaki azért megy el misére, hogy valami okosat halljon, akkor menjen el inkább egyetemre vagy főiskolára. Ha pedig megadatik, hogy egy olyan papod van, aki jól beszél, akkor ne csak végighallgasd!

Luca