Beer Miklós püspök elindított valamit. Vagy inkább kirobbanott. Vagy inkább feltárt. Egyetlen napon belül kétezren olvasták egy frissen indított blog negyedik bejegyzését, sok száz hozzászólás született, amelyeket érdemes közelebbről megszemlélnünk, mert van bennük valami.

(Szerző: Gégény István)

1. Ki rendelte ezt az interjút?

Mivel egyesek elkezdték találgatni – sőt, amolyan bennfenntesként tudni vélték –, mi volt az apropó, határozottan közlöm: nem a püspök ötlete volt, nem is valamilyen egyházi szervezeté. Én kerestem meg őt, magánemberként. Persze engem is a jó szándék vezérelt, hiszen szembe jött velem az interneten keringő, a maga tömörségében félreérthetően szókimondó idézet, s azt szerettem volna a lépésemmel elérni, hogy kiderüljön, mire gondolt a főpásztor, s mire nem. Az egészet kiváltó idézet egyébként az Új Ember katolikus hetilapban megjelent interjúból származik, tehát az újabb interjú valójában csak megismétlése volt egy korábban elhangzott üzenetnek, bővebb formában.

2. Mi legyen szegény harangokkal?

Az internet a maga korlátlan lehetőségei mellett igencsak erős korlátokkal rendelkezik. Ha pusztán a szöveget látjuk, nonverbális kíséret és a visszakérdezés lehetősége nélkül, könnyen félreérthetjük a beszélő szándékát. Főleg, ha érzelmi hangoltsággal olvassuk a sorokat. Leginkább a harangok verték ki a biztosítékot itt és ott, pedig eközben kommentek tucatjai igazolják máris, hogy a főpásztor abszolút fején találta a szöget. Akiknek sikerült átsiklaniuk egyes lényegi szavak felett, azok kedvéért megismétlem, mit vetett fel a püspök: „…van-e értelme ANNYIT harangozni?” Ez eleve egy kérdés, nem kijelentés, másrészt nem a harangozás tényére, hanem a mennyiségére, az oda befektetett energiahegy máshová átmozgatásának lehetőségére, illetve a túlzottan rendszeres harangzúgás megszólító kontra megzavaró/bosszantó hatására célzott Miklós püspökünk. Őszintén szólva engem is meglepett, hogy ezt a felvetést egyáltalán előhozta a főpásztor, de a 444.hu cikke alatti hozzászólásokat böngészve ledöbbentem, mennyire valós problémáról van szó. És ez csak egy apró szelete a társadalmi interakciónak, csepp a tengerben: nyilván milliónyi hasonló részletkérdés kapcsán ideje lenne tükörbe néznünk. A harangozás védelmében megemlítem, hogy amikor egy másik főpásztorral folytattam négyszemközti beszélgetést, a párbeszédünk egy pontján jelezte: mindjárt válaszol a felvetésemre, de javasolja, hogy előbb csatlakozzunk a munkatársaihoz, akik épp akkor, délben közösen elimádkozzák az Úrangyalát. Megtisztelve éreztem magam, s örültem, hogy megélhettem, megtapasztalhattam, abban az egyházmegyében még az irodai munkát is átjárja az imádságos lelkület. Hiszem, remélem, nincsenek ezzel egyedül. Tehát ismétlem, visszhangzom: az arányokról kellene gondolkodnunk, nem radikális, "fekete-fehér, igen-nem" kimeneteleket vizionálnunk.

A kevesebb néha több - így tartja a bölcs mondás

3. Mi a baj a katolikus sajtóval?

Noha a rövid megnyilatkozás során többször közvetlenül célba vette Miklós püspök a katolikus sajtót, erre vonatkozóan jóval kevesebb reakció érkezett. Hozzáteszem: legalábbis nyilvánosan, legalábbis egyelőre. A főpásztor szerint túl sok a "házon belüli", főleg nyomtatott sajtótermék, szerinte ezzel szemben a létező, katolikus berkekben "világinak" nevezett médiumokban kellene megjelennie az egyház képviselőinek, gondolatainak. Ide kattintva kaphatunk egy tömör összegzést erről a bizonyos katolikus sajtóbázisról, ami gyaníthatóan csupán egy része a teljes körnek – ezekről tudnak a "központban." Derűsen fedezhetjük fel, hogy három egyházközségi lapnak is "Harangszó" a címe. Láthatjuk, hogy "Napilap" címszó alatt két internetes hírportál szerepel, s alighanem ugyanazt műveli mindkettő, egymással párhuzamosan.

Rádióból három is van, amelyek közül a Magyar Katolikus Rádió (MKR) és a Mária Rádió (MR) duettje már-már közmondásos párost alkot a hazai keresztény sajtóvilág egén. Az MKR-t, amennyiben a hozzám eljutó információk helyesek, a Magyar Katolikus Egyház tartja fenn (saját honlapjuk szerint a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hozta létre, a Zrt. vezérigazgatója a székesfehérvári megyéspüspök). Van nekik villa-székházuk a Városliget közelében, jó sok (70 körüli), valószínűsíthetően fizetett munkatársuk. Akár meg is tudnám saccolni az éves költségvetésüket, de inkább az olvasóra bízom. Alighanem jelentős pénzösszegről van szó, bár ez így önmagában kétségkívül relatív megközelítés. A másik fél, az MR egy nemzetközi hálózat családtagja, amely hangsúlyozottan önkéntesek munkájából tartja fenn magát. Itt tehát az adományok mellett, amelyekért rendszeresen kampányolnak, rengeteg (talán évi több tízezerre is becsülhető) munkaóra jön számításba. Itt érhető el a munkatársaik fényképes listája, de ez inkább amolyan szűk köre lehet a valódi csapatnak. Mi a baj ezzel? Semmi. Sőt, örömteli, hogy ilyen sokan hirdetik az Örömhírt az éterben. A kérdés inkább az: kihez szólnak, mit érnek el a munkájukkal? A püspök a missziót említette, hiányolta, ebből a szempontból pedig szerintem igencsak kérdéses a hatékonysága mindkettő, gyakorlatilag ugyanazt művelő, ugyanahhoz a körhöz eljutó orgánumnak. Amennyire be lehet tájolni a valós hallgatóságát ezeknek a rádióknak, többségében idősebb és kifejezetten elkötelezett katolikusok jelentik a valós célcsoportot itt is, ott is. Vagyis a hit megerősítésére nagyon alkalmasak lehetnek ezek a médiumok, de a keresők megszólítására aligha. Ráadásul a logika alapján az egyik a kettő közül feleslegesnek tűnik. Nem az a kérdés, hogy jó-e ez így, hanem hogy lehetne-e ezzel a sok pénzzel, munkaórával, energiával valami olyasmit tenni, ami visszabillentené egyensúlyi helyzetbe az egyházat. Mert Miklós püspök nem azt mondta, hogy minden rossz úgy, ahogy van, hanem hogy elvesztette az egyház az egyensúlyát. Túl sok a belső "önerősítés", amit ő – remélem, erre gondolt – önszórakoztatásnak nevezett, a misszió meg szinte sehol. Az imént leírtak ugyanezt látszanak számszerűleg igazolni.

A megbillent állapotot hangsúlyozza például az ide kattintva elérhető egyik egyházmegyei lapszám is. Formailag korrekt – biztosan messze színvonalasabb, mint amit az egyháztól eltávolodott tömegek feltételeznének. Ám ha bárki úgy vélné a digitális példány lapozgatása közben, hogy a címlapon látható főpásztor megegyezik a 2., 3., 4., 5., 6., 7., 8., 9. és 10. oldalon (utóbbin háromszor is) szereplő személlyel, annak nem a szeme káprázik. Noha ez egy jubileumi kiadvány, de ha valaki szerint rendben lenne a dolog, az legyen szíves, fejtse ki hozzászólásában, miért volna így! Más lenne a helyzet, ha piaci értelemben gondolkodhatnánk, de ez itt alighanem mind egyházi adóból, hívek perselypénzéből, hitéleti keretből, akár állami hozzájárulásból is finanszírozódik. S ha ilyenek a véletlenszerűen elém kerülő, kiragadott példák, mi lapulhat még a tarsolyban?

Ott vannak aztán az egyházmegyei televíziós csatornák, amelyek szaporodása megint akár örömteli is lehetne, ha nem elsősorban a helyi főpásztor vizuális nyomkövetőjeként működnének. Persze látható a fejlődés, sőt, jó példákat is találni az országban, de mennyi, mennyi energia, technikai beruházás, idő, pénz, amit sokkal hatékonyabban is lehetne hasznosítani!

Miklós püspök külön kiemelte a nyomtatott lapokat, amelyekből megint kettő hetilap létezik országosan: Új Ember és Keresztény Élet. Biztos adódik köztük a címükön kívül is valami érdemi különbség, talán az első a "hivatalosabb", de amennyire látom, a híreik nagy része ugyanaz, merthogy nem is tud más lenni. Főleg azért, mert az információk meghatározó részét ugyanonnan, az internetről szerzik (Magyar Kurír, Vatikáni Rádió, Zenit és egyéb hírügynökségektől). Megint duplikálunk, s felmerül, hogy ezzel valószínűleg pazaroljuk a papírt, a festéket, az energiát, az időt, miközben nem teszünk meg valami mást, amit tennünk lehetne és kellene is.

Az egyházmegyei, egyházközségi és egyéb katolikus nyomtatott sajtótermékek további alapos feltérképezése kimeríti e bejegyzés kereteit - köszönet annak, aki legalább eddig elolvasta, amit írtam!

4. Kritizálni könnyű...

...de ha egy püspök teszi, amellett nehéz szó nélkül elmenni. Miklós püspök viszont "műsoron kívül" említett nekem jó gyakorlatot is (ipari szóhasználatban eléggé elterjedt a "best practice" kifejezés, szabad ám vallási körben is eltanulnunk egymástól a jót). A Váci Egyházmegye például egy regionális "civil" lappal együttműködésben időnként megjelenteti a híreit, mondanivalóit abban az újságban, amely amúgy az egyháztól függetlenül, piaci alapon működik. Úgy tudom, hasonlót tesz az Egri Főegyházmegye, és talán ragadós lesz ez a példa máshol is. Kevesebb energiával nagyobb célcsoportot érnek el, marad idő, pénz, munkaerő másra. Ennyi a titok – semmi varázslat, csak egy kis leleményesség. Vizuális téren ugyanezt műveli például a Győri Egyházmegyében a Credo, amelynek adása a győri "világi" városi tévében jelenik meg, aztán felkerül az egyik közösségi videómegosztóra. Kaposváron szintén a városi tévében mutatnak be (mutattak be?) vallási műsort, fiatal, energikus papok kezdeményezésére.

5. De hogy kerül ide az Amfora?

Aki emlékszik rá, melyik hétköznapra várva kell megjönnie a kedvünknek a vásárláshoz, vagy kitalálja, mit gyártanak ezek a gépsorok, vagyis velem együtt találkozott a létező szocializmus agyunkba égett reklámjaival, annak a könyökén jön ki a mottó: tartalomhoz a forma! Meggyőződésem, hogy Beer Miklós erre akarta felhívni a figyelmet, semmi másra. Csupán egy tükröt kell tartanunk a mottó elé, egyúttal magunk elé is, hiszen amíg a forma már adott, sőt, ezek szerint túlhangsúlyozott, addig a tartalom megléte, avagy kellő hangsúlyossága kétséges. Nem kell a ló egyik oldalára se esnünk: az a hivatásunk, hogy üljünk rajta. Tartalom és forma együtt, kéz a kézben teheti hitelessé, hivatásához hűségessé az egyházat.

6. Jöhet egy karikatúra?

Veszélyes dolog manapság vallási témában karikatúrát rajzolni. Meg sem próbálom magát a vonalhúzást, nem értek hozzá, de azok kedvéért, akik szerint az ilyesmi szólásszabadságilag igenis helyénvaló, képzeletben mégiscsak rajzolnék egyet. Ő itt Katkó, aki a katolikus egyházat szimbolizálja. Szegény Katkó egy apró testi hibával született: nagyon szép szája van neki, de füle, hát, az nincs. Ha bárki így ábrázolta volna korunk egyházát, biztos rosszul éreztem volna magamat. Mégsem haragudtam volna a grafikusra, magunkra, az egyházra annál inkább. Beer püspök nem tett mást, mint ceruzát vett a kezébe, és belekezdett Katkó felgyógyításába. Ha Jézus is képes volt "visszaragasztani" egy levágott fület (Lk 22, 50-51.), miért ne sikerülhetne az ő követőjének, képviselőjének? Nehéz nem észrevenni, hogy Miklós püspök nem a magánvéleményét mondta el: többször is utalt rá, hogy miket hall, milyen jelzések jutnak el hozzá. Az egész interjú legfőbb, cseppet sem mellékes üzenete, hogy van legalább egy főpásztorunk (szerintem több is), aki nemcsak megmondja, mit tegyünk, hanem meghallja, megérti, és szívében hordozza, amit mondunk neki, annak szintézisét pedig akár a nyilvánosság elé is tárja. Nagyjából 12 éve írtam ebben a témában egy cikket, ami a jelek szerint ma is nagyon aktuális. Röviden a lényege: rengeteg választ kínál az egyház, de azok többségének nincs sok köze a társadalom, az emberek valódi kérdéseihez.

7. Hogy képzeled?

Semmiképp sem az a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy vihart kavarjak, azt viszont feladatomnak érzem, hogy a kimagasló érdeklődést tapasztalva tovább kísérjem a közös gondolkodást. Arra bátorítom e bejegyzés olvasóit, hogy bátran "tegyék meg tétjeiket", a szólás szabadságának önmagunk által állított korlátain belül fejtsék ki véleményüket! Gazdagítsuk egymást párbeszéddel, érvekkel, építő ötletekkel! Zárásként, egyben kedvcsinálóként álljon itt egy kis "best of" válogatás az eddigi reakciókból, szigorúan szubjektíven szerkesztve.

"Basszus, ez az ember nekem szimpatikus! Végre egy progresszív csávó, aki észrevette, hogy ez az egyházi nyomulás erősen kontraproduktív, és próbál más utakat keresni.
Hajrá!"

"Le a kalappal, méltó utóda lehetne Ferencnek. Minden tiszteletem."

"Még 5 ilyen püspököt és még 1000 ilyen papot a magyar egyházba!!!!"

"Kemény csávó ez:) Ha Ferenc atyánk sokáig lesz még, akkor nem dobják ki:) Különben már nyugdíjas és messze a legjobb fej pap:)"

"Nagyon igaza van, persze a legkevésbé lényeges momentum ragadott meg, a harangozás szükségességének felvetése, mármint a nem harangozásé. Lehet, hogy megtalálja a híveit, esetleg a Bibliát is a katolikus egyház???"

"Első emlékem róla: amikor Vácra került és valami pingpong bajnokságot szervezett és oda estem be kissé ittasan. de nem bánta asszem."

"Rendkívül újszerű a Püspök Úr véleménye. Kíváncsi vagyok a folytatásra. Valami elindult a Magyar Katolikus Egyháznál is úgy tűnik. S lehet, hogy nem is alakul rosszul."

"Keresi a kihívásokat. Igazi Beer (!) Grylls ;)"

"A Fehérvári - Etele út kereszteződésénél építettek most egy bitang nagy templomot a tízemeletes panelházak közé ... eléggé leértékelődtek a lakások, mert ha a vevő meglátja, egyből azt kérdezi, milyen gyakran harangoznak."

"Beer Miklós már a neve miatt is szimpatikus, a gondolkodásmódja pedig még inkább. Meghívnám egyszer Beer urat egy beer-re."

"Na végre!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Az egyházaknak nagyon komoly szerepük van, lenne. A pásztornak (tartozzák bármely felekezetnet, hitközségnek, stb.) igen komoly szerepe kellene, hogy legyen a "nyáj" védelmében. Ha kell a pásztornak a farkastól is meg kell óvnia a nyáját."

"Sok igazság van abban, amiről szólt, de "óvatosan mondom", hogy egyrészt ez az "önszórakoztató gettóegyház" missziós területeken igencsak labilis talajon járt a korábbiakban, másrészt ez az "önszórakoztatás" is sokszor meglehetősen tragikusra sikeredett, harmadrészt talán éppen házon belül kellene először rendet csinálni és nem csak választások idején közéletinek lenni."

"Engem tökéletesen nem érdekel a harangozásuk, ha otthon, a négy fal közt teszik..."

"Évek óta az egyetlen értelmes gondolat a keresztény egyháztól (ból) wow megvagyok lepődve!"

"Nagyon becsülöm a püspököt, hogy ilyen okos dolgokat tud mondani. Isten beszél belőle."